Meszlen a Gyöngyös-sík északi részén, a Rátka-patak forrásvidékén fekszik. Vas megye északi felében, minden főbb közlekedési úttól jó néhány km-re lévő falun egy út vezet keresztül. Ezáltal csendes, biztonságos. Három várostól, Csepregtől, Kőszegtől és Szombathelytől közel azonos távolságra fekszik, de közúton Csepreg esik legközelebbre. Az alföldiesen lapos táj felszínét kavicstakaró, vályogos, löszös üledék borítja, falu határának jellemző talajtípusa az erdőtalajok, az agyag-bemosódásos barna erdőtalaj. A község éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, a napsütéses órák száma 1900 körül van évente, a csapadék nem éri el a 650 mm-t.

Meszlen területe ősidők óta lakott, a falutól északnyugatra fekvő Zádor erdőben őskori halomsírok találhatók. Határában római emlékeket is találtak. 1255-ben Mezlen néven említik először, több forrás szerint nevét a len termesztés és a felső ruha készítéséből származtatható (mez, len). Alapítói a honfoglalók harcos középrétegének tagjai lehettek, utódaik a győri püspök harcos jobbágyai voltak. 1255-ben Villa Mezlen néven is említik, majd 1284-ben és 1291-ben is írnak róla. A település a kora középkorban a győri püspökség tulajdona volt, így lakóinak a püspöki zászló alatt kellett katonáskodniuk, ezért viszont függetlenséget kapott a falu lakossága. A török időkben a lakosság a környező erdőkbe menekült. Valaha állt itt egy Világos nevű földvár, melynek vizesárkát az Ablánc nevű folyócska táplálta. Meszlenben 1596-ban és 1599-ben is tartottak megyegyűlést, ahol a tágabb környék nemesei tanácskoztak. Az itt élő nemesek nem tartották jobbágyaiknak a lakosságot, erről tanúskodik a község XVII.-XVIII. századi pecsétjének köriratában a "communitas" szó.

• Római katolikus templomát 13. századi szentélyhez építették, Szűz Mária tiszteletére van szentelve. A 18. században barokk stílusban alakították át, ekkor készült a főoltár is.
• Evangélikus temploma 1786-ban épült. Ekkor kapták vissza a katolikus templomukat a hívek, mert korábban megosztva használták az evangélikusokkal.

Eddigi története során az első magyar népszámláláskor írták össze a legtöbb lakost a faluban, 776 főt. A település népességmegtartó ereje 1960 után gyengült meg, azóta a lélekszáma jelentősen csökkent.